A bodza, ami most virágzik, mérgező, meg a másik is az

A bodza, az úgy helytelen. Hazánkban él fekete bodza (Sambucus nigra), gyalogbodza (földi bodza, csete, borzang, Sambucus ebulus) és fürtös bodza (nagyon ritka). A helyzet szerencsére annyira nem bonyolult, könnyű ezeket a növényeket még a legköznapibb ismeretekkel is megkülönböztetni és nem árt tudni róluk pár dolgot.

A fekete és a földi

• a földi lágyszárú, a fekete fás szárú
• a földi portokja piros, virága büdös, a fekete portokja sárga, virága illatos
• a földi termése felfelé áll, a fekete termése lóg
• A fekete általában már elvirágzik (tavasz vége), mire a földi elkezd virágzani (nyár)

FEKETE:

FÖLDI:

 

FÖLDI VIRÁG:

Mindkét faj zöld részei, éretlen és nyers bogyója, és magja is mérgező. A fekete bodza gyümölcshúsában található mérgező vegyületek hőérzékenyek, ezért kimagozott és alaposan megfőzött (több óra) lekvárja fogyasztható. A pálinkája is, mértékkel.

Az említett bodzafajokban található mérgező vegyületek (cianogén glikozidok) működése itt.

A földi bodza virága nem illatos, szörp főzése fel se merül. Termése nem jó ízű, így a gasztronómiai célú felhasználása ennek is elmarad, ezért sem érdemes gyűjteni. A népi gyógyászatban használták alaposan megfőzött lekvárját, nem csemegeként.

A földi állítólag magasabb arányban tartalmazza a fenti mérgező vegyületeket, mint a fekete, erre pontos adatot nem találtam.