- Címkék:
- bodza
A bodza, az úgy helytelen. Hazánkban él fekete bodza (Sambucus nigra), gyalogbodza (földi bodza, csete, borzang, Sambucus ebulus) és fürtös bodza (nagyon ritka). A helyzet szerencsére annyira nem bonyolult, könnyű ezeket a növényeket még a legköznapibb ismeretekkel is megkülönböztetni és nem árt tudni róluk pár dolgot.
A fekete és a földi
- a földi lágyszárú, a fekete fás szárú
- a földi portokja piros, virága büdös, a fekete portokja sárga, virága illatos
- a földi termése felfelé áll, a fekete termése lóg
- A fekete általában már elvirágzik (tavasz vége), mire a földi elkezd virágzani (nyár)
FEKETE:
![](/data/articles/70/705/article-70516/shutterstock_394167109_fit_800x10000.jpg?key=48b09ab4bd8a4c3967562bbb915521c8)
FÖLDI:
![](/data/articles/70/705/article-70516/shutterstock_1780660436_fit_800x10000.jpg?key=1abaec452f0e713de48114909fdb4366)
FÖLDI VIRÁG:
![](/data/articles/70/705/article-70516/shutterstock_124603660_fit_800x10000.jpg)
Mindkét faj zöld részei, éretlen és nyers bogyója, és magja is mérgező. A fekete bodza gyümölcshúsában található mérgező vegyületek hőérzékenyek, ezért kimagozott és alaposan megfőzött (több óra) lekvárja fogyasztható. A pálinkája is, mértékkel.
Az említett bodzafajokban található mérgező vegyületek (cianogén glikozidok) működése itt.
A földi bodza virága nem illatos, szörp főzése fel se merül. Termése nem jó ízű, így a gasztronómiai célú felhasználása ennek is elmarad, ezért sem érdemes gyűjteni. A népi gyógyászatban használták alaposan megfőzött lekvárját, nem csemegeként.
A földi állítólag magasabb arányban tartalmazza a fenti mérgező vegyületeket, mint a fekete, erre pontos adatot nem találtam.