Foto: Kalotás Zsolt rovartani.hu
"A 2021. év rovarát három olyan faj közül lehetett szavazással kiválasztani, amelyek „nem azok, mint aminek látszanak”, vagyis másféle állatra hasonlítanak. Ez a hasonlóság lehet utánzás eredménye, mint a darazsakra emlékeztető ékfoltos zengőlégynél (Episyrphus balteatus). Ugyanakkor lehet a konvergens evolúció műve is, amikor egymástól rendszertani szempontból nagyon távol álló fajok hasonló környezeti feltételekhez hasonló módon alkalmazkodtak, és ez hasonló külalakot eredményezett. Másik két jelöltünk, a kissé lepkeszerű keleti rablópille (Libelloides macaronius), és a szavazás győztese, a kolibrihez hasonló kacsafarkú szender (Macroglossum stellatarum) esetében ez az utóbbi jelenség figyelhető meg.
...
A faj magyar nevében különösnek hangozhat a „szender” szó. Ezt Frivaldszky Imre, a 19. század híres természettudósa alkalmazta először a lepkék egyik családjára, melyet másképpen „zúgólepkéknek” neveztek. Frivaldszky a nyelvújítóktól megihletve nagyon sok rovarnevet alkotott, melyek többsége azonban nem ment át a köztudatba (ám az ő alkotása pl. a „cincér” is). „Szender” szava utalhat arra, hogy ezeknek a lepkéknek legtöbb faja akkor kezd repülni, amikor a természet elcsöndesedik, elszenderedik. Ám onnan is eredhet, hogy fajaik többsége nappal szendereg, és ilyenkor nehéz felébreszteni. Frivaldszky az itt tárgyalt fajt „kacsafarkú pödörnyének” keresztelte el; a „pödörnye” nevet a Macroglossini tribusz fajaira alkalmazta – nála tehát ezek nem csupán „szenderek”, mert nem(csak) este repülnek.
A szenderek családjának kereken húsz faját figyelték meg eddig Magyarországon. Többségük este, éjjel vagy hajnalban aktív. A családban magas a vándorló fajok aránya, melyek közül talán legismertebb a halálfejes szender (Acherontia atropos). A nappal repülő fajok száma három: a kacsafarkú szender mellett két ritka, védett, poszméhet utánzó fajjal találkozhatunk napsütéses időben, ha szerencsénk van. Ezek azonban kisebbek, mint a kacsafarkú szender; testük olajzöld alapszínű; szárnyaik pedig átlátszóak, nagyrészt pikkelytelenek. (Vándorlás közben más szenderfajokat is lehet látni nappal.) Az éjszakai fajok közül csak a védett törpeszender (Proserpinus proserpina) hasonlít rá valamelyest, ám annak elülső szárnyai csipkés szegélyűek, általában zöldes árnyalatúak, széles keresztsávokkal, hátulsó szárnyai pedig aranysárgák, széles fekete szegéllyel."
