A császárfa a köznyelvben a fene tudja mi, mert ez a magyar elnevezés egy tucatnyi fajból álló nemzetséget takar, amelyek Ázsia keleti részének csapadékos, szubtrópusi vidékein őshonosak. Számtalan, fantasztikus néven illetett hibrid is van forgalomban, ezek többsége szakszerű ültetvényről vásárolva pontosan beazonosítható.
Miért sztárolják?
Az árnyékra vágyó telektulajdonos annyit tud, hogy gyorsan nő, oszt jónapot, mire jön a gyerek, be lehet alá tolni a járókát. Népszerűségének másik oka a C4-es fotoszintézis. A hazai őshonos fajok C3-as úton oldják meg, a különbség annyit, tesz, hogy a fotoszintézis útján létrejött termék 3, vagy 4 szénatomot tartalmaz.
A C4 hatékonyabb, mert a C3-as növények alacsonyabb CO2-koncentráció mellett a már megkötött szén egy részét újra felszabadítják. A hatékonyabb szénmegkötés bár pozitív tulajdonság, de nem jelent alapvetően több szénmegkötést, a gyakorlatban ugyanis ezt a termőhely számos egyéb tényezője is befolyásolja a talajtól a mikroklímáig, és a császárfa esetén nem ismertek ilyen kutatások. Ha pedig klímavédelemről beszélünk, fontos tényező a növény élettartama is. - nyilatkozta Török Péter, a Debreceni Egyetem növényökológus professzora.
Mi a baj?
Trópusi növény, magas vízigénnyel (legalább 600 mm/év, Magyarországon az éves csapadék a 200-at sem éri el), vízkészleteink pedig szűkösek.
Tápanyagigényes, ún. talajzsaroló növény.
Hazai kivadulásról (magról és sarjról is képes szaporodni) nem született hiteles térkép, és dokumentáció, ez a cikk mégis annak kapcsán született, hogy homokos és ellenőrzött területen megfigyelhettem a semmiből kikelni és vadon növekedni pár példányt.
Aki próbálta már kertjéből kitakarítani, tudja, szinte kiirthatatlan.
Formája teljesen tájidegen, jelenléte legalább annyira értelmezhetetlen, mint egy alpesi favázas ház a skanzenben.
Mi van helyette?
A szürke nyár, szőrös nyír, kislevelű hárs és a magyar kőris és még sokan mások gyorsan növekvő, őshonos fafajunk, közöttük sok a gyógynövény, itt olvashatsz róluk részletesen.
