A vaddohány egy Észak-Amerikában őshonos növény, Magyarországon a 17. században már jelen volt, ipari növényként a 19. századtól próbálták hasznosítani, sikertelenül. A növény azóta elterjedt, és egyre jobban eluralkodik a sík, elsősorban homokos talajú tájakon. Eredeti lakóhelyén a pompás királylepke életében fontos szerepet töltenek be a selyemkórók, Magyarországon nem él pompás királylepke.
Termése kiváló hőszigetelő, tavaly ruházatot készítettem belőle, amely részleteit itt olvashatjátok, virágát szeretik a méhek, friss hajtását párolva fogyasztották, így nehéz kijelenteni hogy egy haszontalan féreg. Nekem a legelőn nő, és mivel nem akarok öt év múlva egy vaddohány-ültetvényt kezelni, ezért ennek az agresszív lénynek taka van, fenyegesse otthon a négy fal között a biodiverzitást és az őshonos állományt.
Már a téli házvásárláskor láttam a földön az elszáradt és kidőlt terméseket, így tudtam hogy lesz itt dolog tavasszal. Lett is.
Védekezésnek a virágzás idején végrehajtott brutális és profi lemérgezést ajánlják, ami nem opció, marad a mechanikus kártétel.
A vaddohány, hogy rohadna meg, akár fél méter mélyen tekergő tarackról éli életét, úgyhogy volt egy durva talajátforgatás, ami pedig bent maradt, és most felfedi jelenlétét, kézi, célzott ásással, tépkedéssel jön ki és megy a tűzre.
A hajtásokat folyamatosan tépkedem, és igyekszem minél többet felszaggatni a föld alatti tarackokból is. Egyelőre nincs sok, nyomokban bukkan fel, így remélem ép ésszel kordában tudom tartani.
Amennyit tudtam kiástam, kitéptem, a kibújó növényeket letörtem. Ami visszajön, hasonló sorsnak néz elébe. A szomszéd területeket is megpucoltam.
A hazánkba behozott Asclepias syriaca enyhén mérgező, bár lehetséges egyéni érzékenység, és tejnedve kiválthat allergiás reakciót és nagy mennyiségben nem ajánlatos fogyasztani. A szárából kibuggyanó tejnedv okozhat tüneteket, kesztyűben érdemes irtani. A mérgező státuszt híresztelú félreértést egyrészt az okozza, hogy Euell Gibbons hatvanas években kiadott szakácskönyvében valószínűleg összekeverte a növényt a valóban nagyon mérgező és keserű ebvésszel (Apocynum cannabinum) és ezt senki se ellenőrizte, csak átvette.
A másik ok lehet, hogy vannak nagyon mérgező Asclepias fajok (Asclepias labriformis, A.subverticillata, A. eriocarpa és A. fascicularis), áll az USA földművelésügyi minisztériumának tájékoztatójában.
