- Címkék:
- konyhakert
- trágya
Először is kell trágya. Mivel nálam egy ló gyártja, ezért adott volt a lótrágya. A művelethez kellenek erős sitteszsákok, 5 mm széles gyorskötözők és egy erős zsáktartó állvány, hogy vígan lehessen lapátolni a zsákokba a trágyát. És persze a lapát.
A trágyát halomba raktam, majd onnan zsákokba lapátoltam, lezárás előtt leöntöttem egy vödör vízzel -állás közben megszáradt és a száraz trágya nem tud beindulni- és lehetőleg minél több levegőt kiszorítva kegyetlen szorosan lezártam és félreraktam.
Az elsőt a paradicsompalánták érkezése után bontottam ki. A palánták kiültetés után nyűglődtek, az első zsák pedig már három hónapos volt, hát tettem egy próbát. Feltoltam a zsákot a kerthez, kibontottam és meglepetés, nem trágya volt benne.
Az ammóniaszag teljesen eltűnt, meglepően finom ázott erdei talajra emlékeztető illat csapott fel a zsákból, a gombócok többsége szétmorzsálódott, a zöld trágya - a ló legel, kimondottan zöldet trágyázik- sötétbarnává változott. Így elég bátran szétosztottam a palánták körül.
A paradicsomok egy hét alatt erőre kaptak. Lehet a trágya, lehet itt volt az ideje, de szénné semmiképpen sem égette őket a zsákban érlelt trágya, a módszer működik, örülünk, a kiürített zsák megy vissza következő körre, ezért is érdemes az erősebb falút megvásárolni, egy trágyaérlelés meg se kottyan neki.
