A sorbanálló imája

Évek óta értetlenül nézem a népek szalagra pakolási szokásait. Azt is nézem, miből áll valakinek egy bevásárlás, ez rengeteg témát ad, a legfeltűnőbb mégis a rendezési elv. A rendezési elv, ami sokszor kihívások elé állítja a fizikát. A fizikát, amivel bár lehet vitatkozni, jómagam is szoktam, bár nem feltétlenül az Aldi pénztárt jelöltem ki játszótérnek, mert különböző sportpályák tartalmasabb szórakozást ígérnek ezen a területen.

Hát mert hogy teszi oda az üveget?

Rég elhunyt Bijozsóti barátommal vettük ezt először észre, bizony, simán mennek a kólák, koccintósok és hellek tengelyükkel a szalag haladási irányára merőlegesen. Megy a szalag, megy a gurulás, a sodródás, csapódik a pénztárosnak, és a hozzánk hasonló, pöttyet itt-ott Aspergeresek alig tudják visszafogni magukat, hogy ne őrüljenek meg, vagy ha a rutinmánia mellé egy kis agresszivitás is társul, erővel kell lefogni magukat, hogy ne nyúljunk oda, és egy laza mozdulattal derékszögbe átsegítve a tárgyat visszaállítsuk a rendet az univerzumba. Mivel nem akarunk feltétlenül az Aldiban verekedni (Bijozsótiban még éppen benne volt ez is), nem csináljuk. 

Emberek, ami gurul, az ebben az irányban kerül fel a szalagra.:

Nagyon szívesen!