A gravlax egy, a középkorig, a Skandináv félszigetre visszavezethető tartósítási eljárás. Eredetileg szó se volt sóról, hiszen a só drága volt, a halat simán beásták egy hideg lyukba fűszerekkel és a fermentálódott végeredményt fogyasztották.
A mai változat ennél visszafogottabb, mellékesen rendkívül finom is, ezért készül még mostanában is világszerte, holott van fagyasztónk és globalizációnk is.
- 1/2 kg lazacfilé egyben
- 30 dkg tengeri só
- 20 dkg cukor, helyettesíthető mézzel
- friss kapor, reszelt citromhéj, ánizsmag is mehet a pácba, bár egy ideje ezek nélkül készítem, kőegyszerűen
tálaláshoz: friss zöldfűszer -elsősorban kapor-, natúr krémsajt, rozskenyér vagy extrudált kenyér, mustár
A halból eltávolítom a szálkákat, ha van a bőrén pikkely, eltávolítom. A bőrét több helyen megszurkálom egy erős tűvel. A cukrot elkeverem a sóval és a filét a felébe süllyesztem, a másik felével beborítom. Letakarom, hidegre rakom, 24 óra alatt elkészül, 72 órát maradhat a pácban.
Nagyjából így fog kinézni, mert levet ereszt:
Két nap után lesöpröm róla a sós keveréket, nagyon vékonyra szeletelem és krémsajttal kenyéren, zöldfűszerrel kínálom.
Édes típusú mustárral kikevert, finomra vágott kaporral is tálalható.
