- Címkék:
- hús
A húsfogyasztás létkérdés?
Egyelőre egy hosszú távú kutatás áll rendelkezésre a témában, amely szerint a vegetáriánus étrendet folytató személyek - főleg a férfiak! - haláloktól független, kiigazított halálozási kockázati rátája 12%-kal alacsonyabb volt, mint a húst fogyasztó csoporté. Fontos, hogy a vegetáriánus csoport több szempontból egészségesebb életmódot folytatott -alacsonyabb testsúly, több testmozgás, kevesebb dohányzás- mint a húsevők, ami szintén hozzájárulhat a végeredményhez.
A Hetednapi Adventisták -vegetáriánus étrendet folytatnak- között, 40 éven át, 60 000 főn végzett felmérés részleteit itt találjátok. A kutatásnak az volt a kiindulópontja, hogy a Hetednapi Adventisták között számos betegség előfordulási aránya sokkal alacsonyabb, mint a környékbeli átlag, ennek okait keresték. Az egyik ilyen betegség a Magyarországon különösen magas számban előforduló vastag-, és végbélrák.
Ebből nekem nem az jön le, hogy a vegetáriánus étrend megölne.
Kezdjük az elején
A 2,5 millió évvel ezelőtt kezdődő és 11 500 éve véget ért őskőkorban megjelent a Homo sapiens, használt és készített is egyszerű eszközt, és vadászó-gyűjtögető életmódot folytatott. Egyre inkább úgy néz ki, hogy ugyan az életmód vadászó-gyűjtögető volt, az étrend inkább gyűjtögető.
Ideteszem a klasszikust a Rocky II-ből. Próbálj meg puszta kézzel elfogni egy röpképtelen baromfit zárt pályán. Az ősünk ennél komolyabban menekülő zsákmányállatokat próbált megcsípni.
A vadászó-gyűjtögető életmód napjainkra szinte teljesen eltűnt a bolygóról, az a kevés, még aktív vadászó-gyűjtögető nép (kivéve a 99%-ban zsíros állati alapanyagokat fogyasztó inuitokat, őket valószínűleg az alkalmazkodott genetika védi a brutális étrendtől) kalóriabevételük 30%-át fedezi húsból és velőből, a többi a földrajzi viszonyoknak megfelelő növényi alapanyag. Nem kimondottan húsevők, ugyanis a vadászat nem mindig sikeres, pedig ezek a népek már rendelkeznek legalább íjjal és nyíllal, az őskőkori ősünk pedig nem használt ilyeneket, ezért is valószínűsíthető, hogy őseink inkább a kardfogú tigrisek nagyméretű prédáinak maradékát fogyasztották. Dögevők voltak, nem dicső vadászok, amiről a múlt század ötvenes éveiben elfogadott elmélet szól. Aszerint az apró állatok összefogdosásából szereztek többletenergiát az agytérfogatnövekedéshez és így vált képessé egyre nagyobb és nagyobb állatok elejtésére és további agytérfogatnövekedésre.
A döghússal viszont az a baj, hogy a dög mellett nagy valószínűséggel mozognak ragadozók, a hús bontásához éles eszköz, hatékony nyers elfogyasztásához másik fogazat szükséges, így merült fel szupertáplálékként a magas kalóriatartalmú, rágást nem igénylő velő, amit egy lekopasztott dögtől is könnyebb megszerezni. A velő kinyeréséhez pedig elég eszközt használni, készíteni nem kell, egy elég nagy kővel a legmasszívabb koponya is felnyitható.
Ez a magasabb kalóriatartalmú élelmiszer - tehát valószínűleg inkább a velő, mint a hús- és a hőkezelés felfedezése vezetett az egyre kisebb béltraktus és állkapocs, és az egyre nagyobb agy kialakulásához. A kulcs a könnyebb emésztés és a magasabb kalória, ha földimogyoróvaj lett volna kéznél, az robbantja be az agyméretet. A magas kalóriatartalmú élelmiszer iránti vágyból kinövő kulturális jelentőség miatt még mindig rá vagyunk kattanva erre a hajdanán életmentő alapanyagra, holott már rég nincs szükségünk rá, ahogy a hatalmas agyunkkal üldögélünk a meleg és biztonságos szobában a monitor előtt.
Ráadásul annyira sokáig éljük biztonságos, központi fűtéssel, légzsákokkal, vakcinákkal és sürgősségi betegellátással kiegészített lusta életünket, hogy a túlzott mértékű hús-, és zsírfogyasztás negatív hatásaival is szembesülünk.
A hús státuszának kialakulása
Egy kísérletben bizonyították, többre értékeljük azt, amiből kevesebb van, még akkor is, ha a két termék ugyanaz. Az is bizonyított, hogy jobban kívánjuk azokat az élelmiszereket, amelyet mások élvezettel fogyasztanak és az eleinte ritkán, később még mindig ritkán és ünnepek alkalmával fogyasztott hús pontosan ilyen alapanyag. Volt.
Az ünnepek alkalmával fogyasztott hús rendkívül mélyen beágyazódott a hazai kultúrába is, gondoljunk csak egy vasárnapi, vagy alkalmi családi ebéd összetevőire. A családok többségében elfogadhatatlan lenne a menü hús nélkül, sőt, a többfogásos menük minden fogása húsra épül, a növények köret vagy savanyú szerepben jelennek meg. A nyelvbe -nem csak a magyarba- is beágyazódott a hús és a zsír magas, a növényi táplálék alacsony presztizse. Ne beszélj zöldségeket, zsíros állás, közel került a zsíros bödönhöz, többe kerül a leves mint a hús, a hús felül a csont alul, mindenbe jó mint a disznóhús, itt van még hússal, zsírral.
Mindeközben az elmúlt évtizedekben a nagyipari állattartás gondoskodott a bizonyítottan egészségtelen vörösárukról (virsli, szafaládé, párizsi, krinolin, feldolgozott hústermékek), olcsó húsról, aminek híg a leve, és semmi köze presztizshez, ünnepi különleges élményhez.
Források, ahol lehet bővebben tájékozódni:
