Mit tanulhatsz 100 nap vegán étrendből?

Akit érdekelnek az okok és a 100 nap eseményei, itt mindent megtalál összegyűjtve, és rengeteg szuper vegán receptünk van, azok ezen a linken vannak.

A hús kulturálisan túlértékelt 

A húsmentes (itt egy pont erejéig ugrottam vegetáriánusra vegánról, szólok, attól még ez is egy tanulság) étrendtől semmi bajunk se lesz, mégis úgy teszünk, mintha az életünk múlna azon, hogy húst együnk hússal és öngyilkosjelölt páriáknak tartja a társadalom a húst nem fogyasztókat. Ez nem véletlen, a hús fétisizálásának okairól itt olvashatsz bővebben, attól még a húshoz kötött viselkedés felett eljárt az idő. Pillanatnyilag a magyar köztudat - NEM a mindenkori magyar konyha, mert ha a múltba visszanézünk mások voltak az arányok - rendkívül beszűkülten gondolkodik az alapanyagokról.

Több nyitottságra és tanulásra van szükség, hogy a hús visszakerüljön oda, ahova való, alkalmi fogásnak. 

Aki növényi alapanyagokból akar minőségi konyhát, bővítenie kell ismereteit

A múlt század ötvenes évei után lebutult magyar konyha nem segít, ha valaki vegán keretek között akar alkotni. A legrosszabb döntés vegán kényelmi termékekhez nyúlni, mert környezetszennyező és egészségtelen termékek, mellesleg pocsék ízzel.

Aki kiszakadna ebből, tanulmányozza a II. világháború előtti magyar konyhát, vagy a távol-keleti és mediterrán konyhaművészetet, sok inspiráló és a növényeket szupersztárként használó trükköt tanulhat. 

Alulértékeljük a növények gasztronómiai értékét 

Az előzővel erősen összefüggve a zöldségeket túlfőzzük, a spárgát szalonnába tekerjük, a káposztát és a paprikát hússal töltjük, a krumpli és a rizs köret, a karfiolleves tejfölös habarást kap, a kelkáposzta darált hússal van lerakva. 

A növényi alapanyagok ennél szerencsére sokkal izgalmasabbak, és képesek határtalan gasztronómiai élményt is adni.

Nem a hús adja az energiát

Ha valaki azon nyavalyog, hogy azonnal éhes lesz hogyha nem eszik húst, az kizárólag kulturális és neveltetésből adódó hiszti, semmi köze az emberi test működéséhez. Az a kijelentés, hogy a hús adja az erőt és az energiát, egyszerűen nem igaz, az emésztés ennél összetettebb, sőt az emésztés még csak nem is univerzális, befolyásolja a genetika is, így ezzel a kijelentéssel csak hiányos ismeretekre derül fény, és arra, hogy az illető benyalta a húshoz kötődő macsó marketinget. 

(Elnézést kérek az inuitoktól, ők 99%-ban húsból és zsírból fedezik energiaszükségleteiket, genetikai hátterük segít túlélni ezt az extrém étrendet. Ha inuit vagy, ne vedd magadra.) 

Amúgy a többségnek mihez is kell az energia? Egész nap ül a kocsiban és az irodában, esetleg páran utána futnak egy szigetkört? Aranyos, az menni fog egy marék csicseriborsóval. A vegán étrenddel párhuzamosan költöztünk egy házba ahol építkezünk, elindítottam egy 100 négyzetméteres sitthalmon egy konyhakertet, felépítettem a lovam helyét, trágyát lapátolok, napi szinten még sportolok is mellette, hát ez a napi 4-5 óra kemény fizikai munka nem okozott gondot a korrektül leapalozott, de ennyit soha nem robotoló testemnek, sőt, izmot is építettem.

Szóval lehet hús nelkül mozogni, mindenki nyugodjon le. 

Vannak páratlan gasztronómiai értéket képviselő húsos fogások, más korrekt érv nincs a hús mellett. Azt azonban ne hagyjuk ki, hogy ezeket a fogásokat nem lehet még csak megfelelő minőségben sem elkészíteni nagyipari, még frissen is büdös alapanyagból. Aki kicsit eltávolodik a hústól, érti mire gondolok, az eleve érzékeny szaglásom még érzékenyebbé vált a húsfogyasztás felfüggesztésével. Ez amúgy elég kellemetlen, mert szerinted hányingert keltőn büdös, mások meg megeszik, ott nehéz csendben maradni, vagy nem a kutyáknak adni az ételt. Ez kemény következmény, tényleg, de egyéni szociális probléma, ezzel kell élni. 

Tisztább érzés a növényi konyha

A háztartásom ugyanúgy húsos maradt (főztem húsos fogásokat másnak/másoknak és a kutyáim is húst esznek) így végképp feltűnő volt, mennyivel könnyebb, gyorsabb, illatosabb és tisztább növényekből készíteni ételt. Nem mellékkörülmény, hogy egy teljesen növényi háztartás sok előkészítési és főzési időt nyer a konyhában a húsossal szemben.

Kétfelé főzni inkább nyűgös, bár egész jól bele lehet jönni, hogy a vegán fogás egy luxus köretként játszik a hús mellett, nagyjából így oldottam meg. 

Az intelligens emberek nyitottak

Bár az én életemben amúgy is ritkaságszámba megy, hogy a tetteim valaki -az emberek, a kutyáim és a lovam néha elkérik a jogsit, de az kemény világ- kérdőre vonja, nem így alakult történelmileg az aurám, kivétel nélkül mindenki jól és érdeklődve fogadta a helyzetet.

Ehhez biztosan az is segített, hogy senkitől nem kértem semmit, senkit sem nyomasztottam elvárásokkal, továbbra is készítettem másoknak a húsos fogásokat, vendégség előtt nem jelentettem be az étrendem és úgy általában úgy tettem, mintha mi se történt volna, szedtem újkrumplit, ettem salátát, ittam bort éhgyomorra és nagyon jól elvoltam, nem kérek, köszi, nem eszek most ilyesmit, nem esik jól. Ennyivel el lehet intézni, nálunk nem megy a tukmálás, de nekem próbálj meg tukmálni valamit, valahogy ez se jellemző esemény, eddig egy példa volt rá, a Csarnok téren egy szakadt fazon próbálta nekem eladni a lopott Stihl láncfűrészt. 

Cserébe kaptam vegán szülinapi tortát, vártak szegfűgombalevessel, direkt nem főzték bele miattam a húst a valamibe. Az ciki volt, amikor arany emberek tejszínnel habart vegán fogással kedveskedtek, hát az ott egy dilemma, kimozogtam. 

Elmaradt a tisztelet

Ahogy a többség testileg eltávolodott a haszonállatok életétől és halálától, úgy távolodtak el az emberek a ténytől, hogy az a darab élelmiszer egy másik élőlény életébe került.   

Mindig úgy gondoltam, hogy én azt eszem meg, amit meg tudnék ölni. Ezért nem ettem soha lovat, vagy kutyát, és egy ideje kölyökállatot sem eszek. Nem tudnám megcsinálni békeidőben, és most itt béke van, nem az életem múlik rajta, sőt, az egészségem sem.

Erős ellentmondást érzek a vadászokat elítélő húsfogyasztók viselkedésében, ezen érdemes elgondolkodni, mielőtt begépeled a vadászanyázó kommentet. Vajon az őzpöri hogy került az asztalra? Öngyilkos lett? Szívroham? 

Ezt tudatosabban kell kezelni, megismerni a tányérra kerülő hús útját és az ismeretek és saját képességeink birtokában tudatosan dönteni.

Arról írtunk, miért fáj annyira egyes húsevőknek, ha valaki vegán, itt olvashatsz róla. Nem lesz utána jó érzésed, ha a szeretteid között van ilyen hisztériás vegángyűlölő, cserébe megérted mennyire zsigeri a bajuk. 

Hogyan tovább?

Mivel a száz nap alatt egyszer sem merült fel bennem, hogy jaj de ennék húst, pedig rendszeresen készítettem, és vettem részt olyan vendégségekben ahol finom húsételeket találtak fel, hát ezt ezek után sem fogom erőltetni. Előtte is alkalmi fogásként tekintettem a húsra, ennek megfelelően a legjobb minőségből és gondosan elkészített húsokat fogyasztottam, ha mindenki így állna a húshoz, a nagyipari állattartás nem létezne.

Hatperces tojást feltétnek és szardíniakonzervet rendszeresen fogyasztottam az étrendkísérlet előtt, de az se hiányzott és azóta se hiányzik, hát erőltetni ezt se fogom, ha kívánom, akkor majd eszek. Halkonzervet egyet ugyan kibontottam azóta, a kutyák ették meg, valahogy a kibontás után elmúlt a vágy. Tojást tésztában már ettem, magában valahogy nem érdekel, pedig tényleg imádtam. Hát ez van.

A tanulságoknak ez talán a legérdekesebb része, mintha megszabadultam volna pár tanult, szociális és kulturális nyomortól, megszokástól, ami befolyásolja a választásainkat és ami a legjobb, kevesebbet eszek. Nem akarom túlspirizni a dolgot, meg ismereteim sincsenek hozzá, de nagyban leegyszerűsödött a táplálkozásom, kevesebb benne az érzelem. Ezért érte meg a kísérlet elsősorban, rengeteg táplálkozáshoz kötődő nyomorunk van, nekem is, neked is, kényelmesebb az élet, ha ezek nem uralkodnak.

A tejtermék rettenetesen hiányzott pár hét után. Az alapanyag-toleranciáinkban vannak örökölt elemek, -ld. a fent említett inuitok- a laktóz tolerálása bizonyítottan egy mutáns génhez kötődik, és én pont a népesség laktózt teljes mértékben toleráló részéhez tartozom. Bármikor lehúzok egy liter zsíros tejet és semmi bajom nincs tőle. A kísérlet előtt rendszeresen fogyasztottam sajtokat és joghurtot ez ezek után is így lesz, szerencsére van hozzáférésem megfelelő hátterű termelők tejéhez, tejtermékeihez, a sittes minőségű tejek, aromázott joghurtmarhaságok és lapkasajtok nem érdekeltek soha. 

Ami nem történt

Nem méregtelenedtem, mert ilyen nincs, étrendtől nem lesz méregtelenedés, erről itt írtunk. Mivel nem voltam beteg, nem lettem jobban, a hajam és a bőröm pont olyan, mint egy pokoli száraz építési területen élő és fél napokat a napon töltő személyé.

Tanácsok étrendváltás előtt a linken, mert annyira azért nem egyszerű.