Az eredetihez hozzátettem egy javított kiadást, mert nálunk, és szerintem minden prószafogyasztó családban a ropogós széle a kapós, azt igyekeztem a lehető legnagyobb felületen létrehozni. Vagy süssétek pici tepsikben, ne egy nagyban és úgy is több lesz a széle neki.
- aludttej (elkészítés lent)
- annyi liszt (búza) amelytől palacsintatészta-sűrűségű lesz, az magyarul sűrűn folyós
- sertészsír
- só
A sütőt előmelegítem 180 C fokra.
Az aludttejet egy habverő segítségével elkeverem annyi liszttel, hogy palacsintatésztánál picit sűrűbb legyen. Az olyan nehezen folyós, de még folyik, nem darabokban potyog.
A tepsit kizsírozom, de inkább úgy fogalmaznék hogy olvasztok zsírt és a tepsibe annyit öntök, hogy ellepje az alját és körbekenem az oldalát is. Fél centi vastagon öntök bele a masszából, a tetejét megcsepegtetem zsírral.
Addig sütöm, hogy összeálljon a massza és az alja éppen ne égjen meg. Ez kb 20 perc. Hagyom meglangyosodni és négyzetes formákra szelve tálalom.
Annyiban változtattam most a ropogás miatt, hogy egy serpenyőben a gázon annyi zsírt hevítettem ami bőven kizsírozta a serpenyőt. Magas lángon tartva a serpenyőt, beleöntöttem annyi masszát, hogy fél centi vastag legyen. Amikor összeállt és a széle aranybarna lett (2-3 perc) egy hosszú kenőkés segítségével fellazítottam az alját ha valamennyire letapadt volna, megfordítottam és a másik oldalát is ropogósra sütöttem. Munkásabb így elkészíteni, meg nem is ez az eredeti elgondolás, attól még ropogósabb így.
Tálalható magában, sűrű szilvalekvárral, porcukorral, tejföllel is.