- Címkék:
- ajándék
- befőzés
- lekvár
- szilva
- szilvalekvár
Az alapanyag
Nem érdemes az első valamilyen, főleg éretlen és hatalmas látványszilvákból nekiállni, azok nem arra valók. Pontosan nem tudom mire valók, de azokba kár belefőzni a rengeteg munkát.
Ide célfajták kellenek és érett gyümölcsök.
A lekvárnak való fajták:
- nemtudom (kék penyigei)
- mandula
- besztercei
Lekvárnak érett gyümölcs való, ezek már puhák, bőrük a szárnál kissé megtöpped, ha beleharapunk ízük tiszta és erős. Ha lepottyant szilvákat is használunk, muszáj megmosni az alapanyagot, nem permetezett fáról egyenesen a lábosba szedett szilvákat akár mosatlanul is használhatjuk.
Szedésnél óvatosan a darazsakkal és a bezabálással, a szilva jótékony hashajtó is tud lenni.
Az érett szilvát ne tároljuk, pillanatok alatt megromlik. A szilvalekvárba nem kell cukor, se tartósítószer, semmi más, csak a megfelelő fajtájú és érettségű szilva és a jó öreg idő.
A főzés
A szilvákat nem kell kimagozni, egyes fajták nem magvaválók, azokkal nem érdemes kínlódni. A folyamatot magozatlanul írjuk le.
A szilvákat nagyon alacsony lángon felteszem egy vastag aljú, jó minőségű lábosban főni. Néha ránézek, megkeverem. Nagyon halkan poszogjon. Nem hagyom leégni.
Először összeesik és sötét vöröses-kékes színt ölt. Akkor forrón átnyomkodom egy fémhálós szűrőn, a magokat eldobom. Visszateszem főni és a poszogtatást addig folytatom, amíg a lekvár sűrű szurok lesz és egy darabban, nagy rázogatásra leesik a kanálról, nem folyik, nem csöpög. Ez 10-15 óra, a folyamat félbehagyható, éjjel nem kell felugrálni hozzá, akkor pihenhet hideg helyen és reggel folytatjuk, ennyi engedmény belefér.
Forrón sterilizált üvegekbe töltöm, lezárom. Hidegen tárolom. Én biztonságiból kigőzölöm, elvileg nem kell. A gőzőlésről itt részletesen írtunk.:
