Befőzés 4. rész: berobbant a nyár!

Sorozatunk korábbi részeit itt tudjátok megnézni.

Itt pedig mindent megtaláltok a befőzésről. 

17. Retek savanyúság

Túl sok retket ültettem, és elkezdett pudvásodni, ezért hamar felszedtem az összes maradékot és klasszikus savanyúságot készítettem belőle a linken található leírásunk alapján. Raktam mellé retekleveleket is. Pont egy üveg lett. A retek szép színe azonnal elment, hát az mindegy, az ízére utazok, mert a retkeink olyan erősek voltak, ami eddig ismeretlen volt előttem, remélem ezt sikerül átmenteni télire. 

18. Zsenge szőlőlevél sós lében

Aki szereti a töltikét, feltétlenül rakjon el most szőlőlevelet. Fontos, a levél ne legyen permetezett, kivadult szőlő a legjobb. Egészséges, világoszöld, szűk tenyérnyi leveleket érdemes szedni. 

A leveleket leforrázom, a nagy középső eret kivágom. Egymásra rakok 10 db levelet, szorosan feltekerem. Ezeket a tekercseket nyomogatom a sterilizált befőttes üvegbe, a szája alatt legalább 3 centire legyen a végük, véletlenül se lógjanak ki.

Sós vizet forralok és majdnem csurig öntöm az üveget, a tetejét olajjal zárom csurig, sterilizált lapkával zárom és hűvös, sötét helyen tárolom. 

19. Szárított közönséges cickafark

Ugyan nem befőtt, de a szárítmányokat is befőttes üvegekben, sötét, hűvös helyen lehet a legjobban tárolni és virágzik a közönséges cickafark, az üde virágból sokat szárítok, és elrakom télire. A népi gyógyászatban széleskörűen alkalmazott növény jó ajándék, mindig örülnek neki, gyógyhatása egyelőre nem igazolt, mérgezőnek nem mérgező. 

A közönséges cickafark szedéséről itt írtunk, vázába rakva mutatós.